A kezdet után

Dr. Cseh Béla azzal fejezte be visszaemlékezését: „lényeges változást jelentett, amikor Sükösdön elkészült az új sportcsarnok... A megváltozott körülményeknek híre ment, s új játékosok jelentek meg. Lassan megindult a váltás folyamata.”

Azt a feladatot kaptam a csapattól, hogy foglaljam össze a Cseh Béla utáni időket, írjam le a váltás folyamatát napjainkig. Nem lesz könnyű, mert már megkopott az emlékezet, s nem mindenre emlékszem tisztán, de igyekszem híven visszaadni a történteket. Ezért nem kívánom és nem is tudom minden részletre kiterjedően leírni csapatunknak ezt a közel 40 éves időszakát, fejlődésének, életének minden mozzanatát. Inkább arra vállalkozom, hogy a legfontosabb, legmeghatározóbb eseményeket hozzam szóba. Tudom, hogy sok érdekes történet volt, amely már csak az emlékezetünkben van meg és csak baráti beszélgetéseinken kerül szóba.

Az 1980-as évek és az átmenet folyamata

Jómagam 1979-ben (ekkor készült el az új sportcsarnok) csatlakoztam a társasághoz Dr. Simon Jenő munkatársam, jó barátom révén. Ő már itt játszott pár hónapja, megvoltak a kapcsolatai, mert korábban tanácstitkárként dolgozott Sükösdön. Még volt szerencsém kergetni a labdát Mátyus Gáborral, Szarka Mikivel és természetesen Cseh Bélával is, valamint Plázár Lajossal, és több alapító taggal. Miliás Laci és Soós Árpád is itt játszott már a jelenlegi csapattagok közül. Ők még az „igazi” kistermes, vaskályhás időszakban is rúgták a labdát. Nagyon sok élmény maradt bennem ebből a számomra kezdeti időszakból. Például Plázár Lajos szélvészgyors elfutásai (100 méteren vidéki/országos bajnok volt korábban), Cseh Béla ballábas bombái, Mátyus Gabi mosolygós, ravasz lökései a fal melletti bordásfalnál és még sok minden más kedves emlék.

Egy-két évig csak gumilabdával játszhattunk, mert kímélni kellett az új tornacsarnokot. Az erős lövések kiszámíthatatlanul kacsáztak a kapuba, vagy éppen mellé. Nem a mostani kiskapukra játszottunk, hanem az ugrózsámoly felső része volt a kapu. Igaz, nem lehetett beállni a kapuba, hanem 2 méteres körön kívül kellett védekezni a kapusnak, hogy legyen egyáltalán gól. Így volt is elég sok gól. Ekkortájt még nem jártunk szervezetten Bajáról Sükösdre (Simon Jenő, Halász Rudi, Pataki Pista) hanem mindenki jött külön-külön a maga módján. Volt olyan, hogy nyáron, jó időben kismotorral jöttem ki focizni. Az idő tájt még nem voltak társas összejövetelek, meccs utáni sörözések ahol megbeszéltük volna a mérkőzés eseményeit. Mindezek úgy az 1980-as évek második felében fokozatosan alakultak ki.

Meg kell említenem ebből az időszakból a Hosszúhegyi ÁG Duna-parti üdülőjében tett focis kirándulásainkat. Sok évig nyáron, a nagy melegben ide jártunk focizni. Volt itt egy palánkkal bekerített, nem túl nagy pálya, 4-4-en lehetett kergetni a labdát. Itt sehol nem volt kint a labda, így brutálisan jó, rendkívül gyors, gatyaizzasztó mérkőzéseket játszottunk. Érdekesség, hogy Brachinger Miska bácsi, a gondnok, csak a pálya 2/3-át tudta fellocsolni a rövid slag miatt, így nyeltük a salakos pályán a port mindannyian. Alig vártuk, hogy estefelé megszólaljon Miska bácsi trombitája, amelyet a lábakra állított Ikarus buszról eresztett meg, azt jelezte: vége a meccsnek, mehetünk sörözni vagy üdítőt inni. Így öblítettük le a salakpálya porát vagy igen-igen gyakran élvezkedtünk remek pörköltjei ízlelésében. Utána a Duna hűs hullámaiban lubickolva pihentük ki fáradalmaikat.
Aztán egy nagy árvíz a ’80-as évek végén elmosta a palánkot és már a következő évben nem lehetett visszaállítani azt.

Focicsapatunk nemzedékváltásának szimbolikus eseménye volt 1988. január 12-e. Ekkor búcsújátékra hívtuk a régi „öregeket”, az alapító tagokat. Plázár Lajos állította össze a régi csapatot, az újakat Kovács Józsi (rendőr). Erről a szép eseményről sajnos nem maradt fenn más dokumentum, mint a meghívó, amely az archívumunkban található meg.
Ezzel az eseménnyel zárult le formálisan is a korszakváltás és kezdődött meg igazán a váltás folyamata.

A válságból való kilábalás, a csapat megszilárdulásának eseményei

Ahogy a dunai árvíz elmosta a Hosszúhegyi ÁG üdülőjének focipályáját, úgy a rendszerváltás majdnem megszüntette, elmosta csapatunkat is.
A szétzilálódó, zavarossá váló társadalmi viszonyok, a politikai sokszínűség kialakulása beszivárgott közénk is, feszültséget, konfliktusokat okozott csapatunkban is. Ezért egy átmeneti ideig nem kis gondot jelentett összetartani a társaságot, megőrizni a hagyományokat, tovább vinni a csapatot.
Szinte állandóak voltak a veszekedések, a vitatkozások, egymás sértegetése mind a pályán, mind a pályán kívüli beszélgetéseken. Lecsökkent a létszám, volt olyan - a ’90-es évek elején -, hogy szinte csak Bajáról jártunk focizni néhány sükösdi társaságában. Ez az időszak volt csapatunk legkritikusabb időszaka. Tudtuk, éreztük, hogy ezt a közösséget meg kell tartani. Ebben mindenki egyetértett. Ennek eredményeként megkezdtük a szervezeti rendszer kialakítását, új szabályokat vezettünk be.

1. A legfontosabb volt: kitiltottuk a politikát a pályáról és az akkor már kialakulóban lévő összejövetelekről (névnapok, jeles események megünneplése)
2. Kialakult az elnöki rendszer. Először Pataki Pista töltötte be ezt a funkciót, ekkor 1990 táján jártunk. Ő addig volt elnök, amíg abba nem hagyta a játékot. Utána én vettem át ezt a feladatot egészen 60 éves koromig (2003). Ekkor adtam át a fiataloknak az összefogás szép feladatát. Nevezetesen Soós Gergőnek, aki azóta is közmegelégedésre látja el ezt a fontos társadalmi megbízatást.
3. Létre hoztuk a tagfelvétel –kizárás rendszerét (az utóbbival is éltünk egyszer). Meghatároztunk egy létszámot, amelyet csak akkor pótoltunk, ha valaki tartósan kimaradt a csapatból. Mindezeket a szilveszteri közgyűlésen véglegesítjük. Ma is ezen szabályok szerint működünk. Jelenlegi létszámunk 14 fő.
   Nyáron, ha a szabadságok miatt kevesebb a létszámunk, mint 6 fő, akkor meghívott játékosokkal bővítjük a keretet.
4. Megteremtettük csapatunk gazdasági alapjait. A régi rendszerben – 1980 előtt – csapatunknak nem volt működési költsége, mert a Hosszúhegyi ÁG (Mátyus Gábor vezérigazgató jóvoltából) lerótta a terembérleti díjat.
   A rendszerváltás után a tagoknak kellett összeadni a pénzt. Az első években néhány száz Ft-ot, majd a fokozódó infláció miatt egyre nagyobb összegeket kellett havonta fizetni. A terem felújítása után és jelenleg 3.000 Ft-ot fizetünk havonta, személyenként. Ez fedezi a bérbeadás díját és az egyéb kiadásokat is (rendezvények, vendégjátékok költségei). Eddig ketten végezték a felelősségteljes pénztárosi feladatot: Kovács József (Cserkész) a régebbi időkben, majd halála után és jelenleg is Reiner Pisti.
   Évente egyszer a szilveszteri közgyűlésen adtak és adnak számot a csapat gazdasági helyzetéről.

Mindezek azt eredményezték, hogy kialakult és megszilárdult a csapat egysége, nincsenek nagy konfliktusok sem a pályán, sem a kapcsolódó rendezvényeken. Bár az utóbbi időben, új tagok megjelenésével lazult valamelyest a politika semlegesség szabálya, ez inkább az idősebb tagokat érinti. Ezúton is kérem: térjünk vissza az eredeti szabályokhoz!

A konszolidáció időszakához kötődve meg kell említeni a község plébánosa, Szeghalmi Ambrus nevét, aki nagy szerepet játszott abban, hogy csapatunkban erősödött a közösségi szellem, együttlétünk nemcsak a focira, hanem egyéb emberi kapcsolatokra is kiterjedt. Mérkőzések után nagyon sokszor meghívott bennünket a plébánia pincéjébe egy kis paprikás szalonnára, vagy éppen disznótoros maradványra, esetleg sült hal elfogyasztására. Természetesen ilyenkor néhány pohár borral öblögettük le a finom falatokat. Csapatunk többségét főként amatőrök alkotják, akik soha nem voltak edzői irányítás alatt. Itt közöttünk tanultak meg bánni a labdával, a futball alapjait itt sajátították el, itt váltak igazi focistákká. Azért volt kitől tanulni, mert Nagy Feri hivatásos labdarugó edzőként működött. Szeghalmi Ambrus, mint igazi közéleti plébános nagy sportszerető is volt. Szervezett Sükösdön kézilabda és női foci csapatot is. Ő is hivatásos játékos és edzői végzettséggel bírt. Kovács József (Cserkész) profi labdarugó és szintén edző is volt. Amikor Ambrust elhelyezték Kalocsára, meghívott bennünket egy vendégjátékra. A nagyon hideg januári napon jó mérkőzést játszottunk, sükösdi győzelemmel. Jó barátkozás, jó mérkőzés volt menyhal vacsorával.

Tevékenységünk kiszélesedése

Soós Árpádéknak munkájuk révén nemzetközi kapcsolatai is vannak Angliában, ezek „begyűrűztek” csapatunkba is.
Partnerük elég gyakran tartózkodik hazánkban – így Sükösdön is - ezért adódott a gondolat, hogy bevonjuk őket a fociba is. Mindez 2008-tól folyamatos kapcsolattá vált.
Először Gary rúgta nálunk a labdát – nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel, ha itt tartózkodott. Elhelyezése után egy komplett szerelést ajándékozott nekünk köszönete jeléül.
Egy kis kitérő a szerelésünkről: a kezdeti időszakban mindenki olyan színű mezben játszott, amilyen éppen volt neki. Az egységesítés – mindenkinek azonos színűt – Pataki Pista idejében találtuk ki. Az egyik szín sötét barna, a másik egy világos volt. Ezeket magunk vásároltuk meg, de egy helyen szereztük be. Majd később a Soós család szponzorált bennünket, ekkor alakult ki a piros – fehér szín.
Jelenleg Bryn alkotja a nemzetközi játékos keretet.

Ha már a kalocsai vendégjátékot említettem, fontos dolog megjegyezni a bácsbokodiakkal való több évtizedes kapcsolatunkat. Történt úgy, miszerint a Soós család gazdasági kapcsolatban áll a bokodi TSZ-szel, adódott a helyzet – mivel ott is működik egy amatőr csapat – találkozzunk évente felváltva hol Bácsbokodon, hol Sükösdön egy-egy mérkőzésre. Alapítottunk egy mini vándorkupát valamikor a 2000-es évek elején, ezért küzdünk minden évben, s beszéljük meg dolgainkat, barátkozunk a mérkőzések után a fehér asztalnál. Nem kis szerénytelenséggel jegyzem meg: a kupa általában Sükösdön tartózkodik.

Tevékenységünk fokozatosan nemcsak a focira korlátozódott, mert sokszor szerveztünk többnapos vízitúrákat a Dunára, Tiszára, Mosoni-Dunára. Ezeken a csapat tagjai mellett mások is részt vesznek. Így szélesedett a kör, így váltunk egyre inkább ismertté Sükösdön, így lettünk a község egyik legrégibb civil szervezete.
Itt kell megemlíteni, nyáron, amikor a Duna vízállása engedi, sokszor kimegyünk a nagy nyári melegben a sükösdi Duna-partra, ahol a Soós család (vagy Miliás Laci) csónakjával áthajózunk a túlsó oldalra, a forró homokra. Fejelünk a sekély vízben, rúgjuk a labdát a homokban. Aztán volt olyan is, hogy – ugyanitt a parton – Miliás Laci a nyaralójában látott vendégül bennünket László napon. Sőt, egyszer talán szilveszteri közgyűlést is tartottunk itt.
A nyári eseményeknél tartva gyakran előfordul, hogy nem a teremben játszunk, hanem kimegyünk a sükösdi füves pályára kergetni a bőrt. Ennek egy hátránya van: nem a megszokott faltól-falig játékot játsszuk, gyakran kell szaladgálni az elrúgott labdákért. De mindezt kárpótolja a friss levegő.

A pályán és a focin kívüli eseményeinket gazdagítja, hogy e sorok írója 2003. óta szeptember 2. szombatján, Dunafalván, a tanyáján vendégül látja a csapatot, kibővítve másokkal, akik valahogy kötődnek a társasághoz. Ilyenkor elmaradhatatlan a saját fogású sült hal, ezen kívül kemencében készített egyéb finomságok is elfogyasztásra kerülnek.

Ugyanezt csinálja Kovi is, a kemencés „csata” után saját pályáján is foci csatára invitálja a társaságot szintén évente Dunafalván.
Mindezeket jól igazolják a honlapunkra kitett képek, videók.
Nehezen menne csapatunk mozgatása, vagy annak egy részének Árpád felesége Marcsi nélkül, mivel gyakran utazunk különböző helyekre (Bácsbokod, Dunafalva, vizitúrákra, stb.) Ilyenkor Marcsi vállalja a szállítmányozási feladatokat. Együtt él a csapattal. Közösségünk elmaradhatatlan fontos feladatát látja el már hosszú évek óta.
A történelmi hűség kedvéért szólok arról, miszerint egy ideig (2005-2010 között) Mélykútról járt Sükösdre focizni Kiss-Csepregi Ákos és fia valamint Katona Laci is. Ők többször rész vettek egyéb rendezvényeinken is (Duna-túra, dunafalvai események).

Több éven keresztül a szilveszteri focikat is nagyobb létszámmal bonyolítottuk le. Meghívtuk ezekre az ünnepi rendezvényekre azokat a játékosokat is, akik már abbahagyták a focit. Volt úgy, hogy ilyenkor több mint 20-an is összejöttünk az eseményre. Aztán úgy döntöttünk, hogy a régieket más időpontra hívjuk össze.

Hogyan alakult ki a szilveszteri foci, a közgyűlés rendszere

Mátyus Gábor, a Hosszúhegyi ÁG igazgatója, később Mg. Kombinát vezérigazgatója hívta meg a csapatot a szilveszterhez legközelebb eső kedden, vagy éppen a napján foci után a kombinát központjába egy kis ó év búcsúztatásra, pezsgőzésre, pogácsa elfogyasztására. Itt kapott mindenki egy-egy üveg pezsgőt vagy egy-egy üveg bort. Egyszer előfordult – ugyancsak szilveszterkor – hogy Érsekhalmán búcsúztattuk az évet halászlével vagy valamilyen pörkölttel, már nem emlékszem pontosan. Ezeken a napokon nem este, hanem délelőtt tartottuk a mérkőzéseket, hogy mindenki haza tudjon menni a családi ünnepségre.
A későbbiekben már előre meghatároztuk ezeket a napokat. Bajáról ezeken a napokon mindig busszal megyünk ki. Mérkőzés után megtartja az elnök az éves beszámolót, majd döntünk a már megemlített kérdésekben. Ezután fehér asztal mellett elevenítjük fel az elmúlt év emlékeit.

Hogyan vált az Akác vendéglő törzshelyünkké?

A 90-es évektől, amikor már konszolidálódott a csapatunk, rendszeressé vált, hogy a mérkőzések után megbeszéljük az eseményeket, megigyunk egy-egy üdítőt vagy sört, esetleg fröccsöt. A bajaiak ezt haza érve a város valamelyik szórakozó helyén tették meg.

Úgy a 90-es évek végén alakult ki a helyzet, hogy mindannyian Sükösdön vonjuk le a tapasztalatot az estéről. Sükösd sok vendéglátó helyén megfordultunk e célból. Gruber sörház, Aranyfácán, Diófa kocsma, Bel Ami, Kaméleon, stb., de egyik helyen sem maradtunk sokáig. Úgy jó 10 éve lett az Akác a törzshelyünk, itt jöttünk össze foci után. Az Akácban tartjuk meg a szilveszteri közgyűléseinket és egyéb vendéglátásainkat (Bácsbokodiak, egyéb név- és születésnapi rendezvények).

Az is többször előfordult – régen és most is, hogy családi háznál jövünk össze egy-egy ünneplésre. Pl. Soós Árpádéknál, Miliás Lacinál, Tóth Robinál, Reiner Pistinél, régebben Kovács Józsinál.
Az Akácban Gruber Attila jó vendéglátónak bizonyul, jól érezzük itt magunkat.

Honlapunk kialakulása

Ismét Cseh Bélától idézek a kezdetekről... „szinte semmi írásos emlék nem maradt, csak a megélt múlt nyomán lehet támaszkodni az emlékezetben. Az pedig kopik.”

Hogy megőrizzük a múltat, a sors úgy hozta, hogy Cserjés Sanyi régebbi ismerősével - Balogh Zolival - és Mészáros Endrével 2010-ben leeveztek Ulmtól Bajáig. A Vizafogónál vártuk őket és ott hívtam meg Zolit - ki akkor még Pécsről járt át Bajára - a szeptemberi dunafalvai fogadásomra és a keddi focizásainkra. Ott beszélgettünk a honlap kialakítás lehetőségéről először. Eleinte alkalomszerűen, majd később rendszeresen járt labdát rúgni. Bajára áttelepülése után teljes jogú tagjává vált csapatunknak. Mivel Zoli informatikai cége honlap üzemeltetéseket is végzett, beszélgetéseinken megfogalmaztuk a kezdeti tartalmakat. Nagyon rövid időn belül megvalósult a terv.
Túlzás nélkül állítom: ez forradalmasította közösségünk eseményeinek rögzítését megkönnyítve ezzel az utókornak az emlékezést, a jelenkornak pedig a közelmúlt történéseinek pontos dokumentálását. A keddifoci.hu oldalon láthatunk meghatóan szép fényképeket, még videókat is a régi időkből, vagy a focin kívüli csapathoz köthető eseményekről. Megláthatjuk, átérezhetjük a több mint 50 éves csapatunk történetét, minden fontosabb eseményét.

Ezek közül csak egyet említek meg! 2015. december 4-én ünnepeltük meg közösségünk fennállásának 50 éves évfordulóját. Nagy sikerű, el nem évülő emlékű rendezvény volt. Ennyivel tartoztunk elődeinknek, akik megteremtették az alapokat, elindították azt a folyamatot, amelynek ma is részesei vagyunk.
Tisztelet és hála Nekik!
Az esemény részletei honlapunkon megtalálhatóak.

Honlapunk megszületése jelentős esemény, de korántsem helyettesíti azt, hogy majd valaki 10-15 év múlva újra összefoglalja csapatunk életét, fejlődését. Leírja a lényeget, a tendenciákat, mint ahogy tettük mi is Cseh Bélával.

Epilógus

A két visszapillantásból világosan látszik, hogy nemcsak egy egyszerű amatőr focicsapat alakult ki jó 50 évvel ezelőtt, hanem Sükösd község olyan civil szervezete, amely szerves részét képezi a község életének. Közmegbecsülésnek örvendő a csapat, hiszen mint régebben, most is a község elismert polgárai sokan játszottak csapatunkban. Régebben: Mátyus Gábor, Plázár Lajos, Szarka Miklós, Bukor János. Ezekre büszke lehet, mind a község – mert jó táptalajt adott egy ilyen társaság létrejöttének- mind a csapat, amely élt ezzel a lehetőséggel és méltóan megőrzi, tovább viszi azt az örökséget, amelyet elődei ruháztak rá.

2017. március
Dr. Lehoczki István
2017-05-30

Nyomtatás