Páleszozás után érdekes játék (lásd jegyzőkönyvben), majd a Fehér Akácban fantasztikus csülkös ebéd finom italokkal.

Ünnepelt csapata: Pista bácsi(2), Kovi, Gergő, Peti, Zoli
Ellenfél: Lali(1), Benő(1), Gabi, Árpád, Endre(jelképesen)

A welcome pálinkák és sörök után kártyahúzással kialakított csapatok óvatosan kezdték a játékot a füves, de göröngyös talajon.
Lali erős lövésekkel próbálkozott, de Benő kezdte meg a gólgyártást, majd Lali tovább növelte az előnyt.
Már-már veszni látszott az ünnepelt csapatának, de Pista bácsi center játéka meghozta a kiegyenlítést.

A mérkőzés után egy dunai fürdőzést követően a Kovinál megszokott fenséges kemencés csülök elfogyasztásába kezdtünk bele. Jó hangulatú öblögetések mellett sem sikerült a hatalmas mennyiséget elfogyasztani. Még azok után sem, hogy esti világítás mellett kiskapus gólviadalt vívott több páros.

Bokod: Bencsik Gyula (kapus), Kollár János "Iván", Rácz Pityu, Herczeg Pali, Szente Pista, Aladics Gyuri sr., Aladics Gyuri jr. (2), Altzheimer Józsi, Fekete Nándi

Sükösd: Kovács Tamás „Kovi” (kapus), Nánai Lali (csk) (2), Kovács Peti (4), Tóth Robi (1), Soós Bence, Soós Gergő (1), Soós Árpi, Balogh Zoli, Mészáros Endre, Bencses Gabi

A hosszas egyeztetés után megbeszélt időpont előtt már hetekkel mindkét csapat lelkesen készült a régóta esedékes találkozóra. A szokásoknak megfelelően a vendég csapat már várta a házigazdákat a sportcsarnok előtt, ahol köszöntöttük egymást. Utána a csarnok előterében, a rögtönzött büfében koccintottunk a „célzóvízzel” az egyenlő esélyek nevében. További energiát a finom pogácsákból meríthettünk. Az öltözőben közfelkiáltással megválasztottuk Lalit csapatkapitánynak és taktikai megbeszélést tartottunk. A kezdés előtt csoportkép készült, valamint megegyeztünk a kétszer fél órás játékidőt és az alapvető szabályokat illetően. „Bíró” csak a játékidő méréséhez asszisztált

Értő közönség előtt kezdődött a játék, melynek első perceiben próbáltuk megszokni a kézilabda pálya méreteit valamint az oldalvonalat, illetve felmértük a fiatalokkal bővült ellenfél erőviszonyait. Talán a „tétnek” köszönhető, hogy a keddi meccsekhez képest meglepő fegyelmezettséggel játszottunk, betartva a megbeszélt (csere)taktikát, a pályán megtartva a kijelölt posztokat. Ennek meg is lett az eredménye, Lali és Peti brillíroztak és elkezdtek potyogni a gólok. A bokodiak a félidő második felére kezdték megtalálni a ritmust és bár voltak szép akcióik, a sípszóig – igaz, néhányszor megtornáztatták - nem sikerült bevenniük Kovi kapuját. 0:5, eddig minden rendben! A szünetben ismét meglátogattuk a büfét, ahol a szódán kívül megint előkerültek Gyula pálinkái is, amit vétek lett volna kihagyni. Ezek után már kissé elbizakodottabban kezdtük a második félidőt, ahol a bokodiak kezdtek el szárnyalni. Szép kispályás játékot bemutatva rövid idő alatt 3 góllal csökkentették a hátrányt és már az egyenlítés lehetett a cél. „Hat már a pálinka!” – mondták egymás között Ezután egy szerencsés góllal ismét növelni tudtuk az előnyünket, megtorpantva ezzel az ellenfél felzárkózását. Viszont a küzdelmes második félidő és a felzárkózáshoz szükséges energia valószínűleg többet kivett a hazaiakból, így a hajrában ismét nekünk állt a zászló, további két gólt szerezve állítottuk be a 3:8-as végeredményt. Szép volt, fiúk!

A zuhanyzást követően a III. félidő szokásos módon a gépműhely ebédlőjében került megrendezésre, ahol a lelkes „B-közép” tagjai is csatlakoztak hozzánk. Megérkezve újból előkerültek a pálinkák. Úgy koccintottunk, mintha aznap még egyet sem ittunk volna. A gyors folyadékpótlás után helyet foglaltunk, elhangzottak a köszöntő beszédek, Gergő átadta Gyulának a vándorkupát. Ekkor már mindenkit a konyhából áradó isteni illatok érdekeltek a legjobban. Nem is kellett csalódnunk, Várnai Józsiék ismét kitettek magukért a marhapörkölttel, fergeteges volt! A vacsora végeztével jó hangulatú beszélgetős-poharazós este kerekedett, az asztal végén némi nótaszóval. Örömteli volt, hogy új ismeretségek is alakultak, valamint rég nem látott ismerősöknek volt alkalmuk szakmáról, magánéleti dolgokról is beszélgetni. Mindezek után nehéz volt a „János áldás”-ra rávenni magunkat.

Kedves bokodi barátaink! Köszönünk mindent, jó volt ismét nálatok lenni! A vándorkupa nálatok, emlékeztessen arra, hogy legközelebb ti jöttök hozzánk! Tartsuk életben ezt a szép hagyományt, várunk benneteket szeretettel!

 

Pirosak: Pista bácsi(5), Árpád(5), Laci, Zoli(4)
Fehérek: Gergő(2), Endre(2), Lali(5)

2016 első játéknapján részben betegség (Kovi, Benő, Gábor, Sanyi), részben munka miatt (Peti, Pisti, Robi) a fél "csapat" hiányzott. A páratlan kis létszámú felállás korfüggővé tette a csapat összeállításokat.
A lassúbb öregek széthúzott passzokkal, míg a fiatalok gyors kontrákkal próbálkoztak. Pista bácsi spicces góljával a Pirosak kezdték meg a gólgyártást, és ebbe Árpád és Zoli is besegített. 6:2-re el is húztak.
Innen egyenlítettek a Fehérek, és 7:7-ig fej-fej mellett is maradtak.
A Fehérek elfáradtak, a Pirosak jól kontráztak és látványos Árpád gólokkal és fifikás Pista bácsi passz játékával annyira elhúztak, hogy a Fehérek erejéből 11:9-ig már csak szépítésre jutott.
Ha kapufára játszottuk volna a meccset, akkor Gergő nyert volna, mert egyedül annyi kapufát lőtt, hogy a többiek összesen csak megközelíteni tudták.

A mérkőzés után a szokásos Fehér Akácos iszogatáson folytattuk a mérkőzést szóban, végül megegyeztünk, hogy az évzáró vadpörijét jövő hétfőn fogyasztjuk el.