November 3.
Pirosak–Fehérek 6:3

Pirosak: Benő (1), Robi, Endre, Szegi Zoli, Géczy Zsolti (3)
Fehérek: G. Attila (-1), Árpád (-1), Peti (1), Lali (2), Gergő, Barócs Zsolti

A találkozó megkezdése előtt mi, pirosak szomorúan vettük tudomásul (legalábbis a zöm), hogy csere híján vagyunk, így vigyázó szemünket még a mérkőzés elején is gyakran a sükösdi csarnok bejáratára vetettük. Közben kimaradt pár helyzet, de a fehérek azért rúgtak kettőt, ezért egyrészt lassan tudomásul vettük a megváltoztathatatlant (létszám-ügyileg), másrészt az ajtó helyett a mérkőzésre figyeltünk, nehogy hamar vége legyen. Ennek megfelelően – a logika szigorú szabályai szerint – előbb szépítettünk, majd egyenlítettünk, végül megszereztük a vezetést (egy olyan öngóllal, amelynél csatár a közelben sem volt).
Éreztük, hogy ez kevés lesz, mentünk is, ám fehérek is voltak a pályán, egalizált az ellenfél. Gyötörte egymást a két csapat a vezetés megszerzése érdekében, ez nekünk sikerült, s mikor rárúgtuk az ötödiket is, eldőlt a mérkőzés. A végén Benő még pöttyintett egyet, így alakult ki a klasszikus 6:3.
Mi mást írhatnék, mint az igazat: mindenki tette a dolgát, sőt, jól játszott, de kiemelkedett Endre megszámlálhatatlan védésével.
A teremfutballt, a hagyományoknak megfelelően, az Akácban fejeztük be, gyakorolva a maszkba ivás fortélyait.

október 20.
Piros-Fehér 4:4

Pirosak: B. Zsolti (1), Endre, Benő (-1), Peti (2), G. Zsolti (1), Gergő
Fehérek: Sz. Zoli (1), Lali (2), Gabi, Attila, Pisti, Robi
Néző: Balogh Zoli

Különleges volt a mai kedd. Barócs Zsolti az előző heti jól sikerült teázásakor tett ígérete szerint egy remek vacsorával vendégelte meg a csapatot 52. szülinapján. (Nem kerek születésnapot ilyen módon nem szoktunk ugyan megünnepelni, de nem is igazán tiltakoztunk. Végül is olyan szép szám az az 52!) Így Zsolti, mivel a szakács szerepét is magára vállalta, már fél 4-től az Akácban sürgölődött, elkezdte a főzést. Hogy ne érezze elveszve magát, többen a foci előtti bemelegítést szintén az Akácban ejtették meg, némi társaságot szolgáltatva ezzel a séfnek. Viszont a hat óra az hat óra, így a már megfelelően befűszerezett, de még nem teljesen készre főtt szarvaspöri ideiglenesen magára maradt.
A választás joga természetesen most is az ünnepelté volt, közel egyenlő erők küzdelme ígérkezett. A Zsoltit éltető csatakiáltások után mindkét fél teljes elánnal, minden puhatolózást félre téve vetette bele magát a küzdelembe. Már az első percektől kezdve kifejezetten élvezetes, pontos és szép játék bontakozott ki. Az első cserék szóvá is tették még a padon, hogy „kár lenne beállni, csak rontanánk a játékon” Ez persze koránt sem így volt, sőt a tempós játék miatt jól is jött az egy-egy csere minkét oldalon. Az első gól egy Benőn szerencsétlenül megpattant lövésből született, így a Fehérek magukhoz ragadták a vezetést. Pihenni nem volt idejük, mert az ellenfélnek ez nem szegte kedvét, illetve nem akarták, hogy nagyon el tudjanak lépni tőlük. 2-0-ás vezetés után jött is az első Piros találat és innentől kezdve két gólnál nagyobb különbség nem is volt (2:1, 3:1 majd 3:3). A végjátékra tehát döntetlennel fordultak rá a csapatok, mindkét oldalban benne volt a győzelem lehetősége, így az időközben megérkezett Balogh Zoli (aki térdsérülése miatt kényszerpihenőn van) egy igazán izgalmas hajrát élvezhetett végig. A Pirosak fordítani tudtak és a játék során először megszerezték a vezetést, ami akár győzelmet is érhetett volna, de nem így lett. A Fehérek egyenlítettek és, bár voltak ismét különböző elméletek a játékidő végét illetően, az eredeti megbeszélés szerint Pisti órája maradt az etalon, így hosszabbítás nem lett illetve újabb gól sem született. A játék egészét tekintve az igazságos döntetlennel mindenki elégedett lehetett és külön öröm, hogy az ünnepelt is betalált.
Az Akácba visszatérve a küzdő feleknek elkezdődött a harmadik, a szarvaspörköltnek a második, a Barcának és a Fradinak pedig az első félidő (Zsolti még néznivaló meccset is szervezett nekünk a szülinapjára ). Amíg elfogyasztottuk a „levest”, addig megfőtt a szarvas is, aminek jóféle barackpálinkával is megágyaztunk, mielőtt hozzáfogtunk. Egyöntetű vélemény volt, hogy Zsolti nemcsak a pályán, de a főzés terén is rendkívül tehetséges! Ilyen remek pörköltet nem mostanában ettünk! Fogyott is rendesen… A sajnálatos módon elég gyászosan végződő (5:1), de nézhető és reményt keltő Barca-Fradi meccs közben szokásosan jól elbeszélgettünk, folyt nemcsak a szó, hanem a kinek-kinek ízlése és lehetősége szerinti nedű is. A jól sikerült este János áldása a barack utolsó cseppjeivel történt. Köszönjük, Zsolti, Isten éltessen!

október 6.
Piros - Fehér 5:9

Pirosak: Gergő(2), Árpád, B.Zsolti(2), Pisti(1), Benő
Fehérek: Gábor, Lali(3), Endre(1), G.Zsolti(1), Attila(4)
Helyszín: Sükösd Aréna
Vezette: Tóth Róbert segítői. Arany Fácán és Borsodi Világos

Hát elérkezett ez az idő is……
Verőfényes napsütésben vonultak ki a csapatok a center pályára, ahol alapos bemelegítés közben Gergő és Gábor választott. Robi szemsérülés miatt nem tudta vállalni a játékot, Árpád pedig térdproblémákkal küzdött,amit végül is a meccs kezdetére legyőzött és pályára lépett (amiért emelem kalapom,. a szerk.).
A mérkőzés első harmadában a pirosak birtokolták többet a labdát,rengeteg helyzetet kialakítva, ám a fehérek csapatkapitánya Gábor szakmájából adódóan „fogott, mint a zöld festék”. A fehérek a saját taktikai elképzelésüket nagyon okosan tudták alkalmazni, ugyanis gyors kontrákra felépített támadásaik meghozták gyümölcsüket, Lali 5 perc alatt 2 gólt vágott.
A játék képe a gólok után sem változott, a pirosak támadtak, majd egy ilyen támadás végén Gergő szép gólt rúgott. Ekkor a fehér csapat taktikát váltott, mégpedig az „apró kis gólokkal zavarjuk meg az ellenfél védekezését”, ami azt eredményezte, hogy a Fehérek elhúztak 6:1-re.
Ezt követően a Fehérek muszájból kapust cseréltek, ugyanis Lali az egyik támadásnál megsérült. A Pirosak kihasználva a Fehérek elbizakodottságát elkezdték a felzárkózást B.Zsolti vezetésével, feljöttek 6:4-re. Azután gól ide gól oda, majd 7:5-ös állásnál az egész mérkőzésen a pálya jobboldalát tanárian bejátszó Endre átkeveredett (tudatosan,-a szerk.) a bal oldalra, ami mindenkit megtévesztett és Gábor gyönyörű passzát egy parádés labdakezelés után a kapuba csavart. Úgy gondolom, hogy itt eldőlt a mérkőzés 8:4.
De ezzel meccsnek még nem volt vége, mikor G.Zsolt egy gyönyörű cselsorozatot követően betalált a kapuba, amellyel megkoronázta az addigi saját játékat (classicus söprögető) és beállította a végeredményt, 9:4.
A harmadik félidő tető alatt folytatódott jó hangulatban. Ezúton szeretnék mielőbbi felépülést kívánni sérültjeinknek, remélem a következő fordulóban már aktív részesei lesznek a játéknak.

Végezetül egy kis statisztika a számok szerelmeseinek:

Pirosak		Fehérek
71 %	labdabirtoklás	29 %
48	kapura lövés	34
32	kaput eltaláló lövés	23
5	szabadrúgás	3
12	szöglet	10
9	bedobás	7
6	védés	22
2	szabálytalanság	2
734	összes passz	685
695	teljesített passz	662
28	veszélyes támadás	21

szeptember 22.
Fehérek - Pirosak 5:4

Fehérek: Zoli, Lali, Robi, Géczy Zsolti(4), Barócs Zsolti(1)
Pirosak: Árpád(1), Endre, Zolika(1), Benő, Gabi(2)

Túl az őszi napfordulón csere nélküli páros létszámban kezdtük a játékot.
A Fehérek "Győzelemért" a Pirosak "Kékfrankos" csatakiáltással melegítettek be, amit a Fehérek "Még több gól"-nak értettek.
Jó és kiegyensúlyozott játék volt, helyzetek mindkét oldalon adódtak, de 40 percig nem esett gól. Ezután a Fehérek rövid időn belül három gólt is rúgtak, amire a Pirosak csak eggyel válaszoltak.
Ezután a múlthetihez hasonlóan kezdett alakulni a játék és az eredmény. Lezserkedtek a Fehérek, amit a Pirosak kihasználtak, sőt 4:4-re ki is egyenlítettek. Ekkor már szürkült, lehetett volna a múlt heti is a forgatókönyv, de ezúttal mindkét oldalon kimaradt ziccerek után a Fehérek berúgták győztes góljukat.
A harmadik félidő meglepetéssel kezdődött: Gabi felesége Emőke meglepte a csapatot egy üveg Unicummal és még meleg almás pitével. Mire elfogyott az unikum, Nagy Endre pálinkával tetőzte meg a ívók örömét.
A negyedik félidőről - Árpádnál a pince látogatásról - a jk. írója lemaradt, üres kocsival hajtott vissza Bajára. Hogy a bajaiakkal Lali mikorra jutott haza, a jk. megosztásig ismeretlen...
Jövő kedden az időjárás függvényében választunk helyszínt. Ha nem esik 5 órára szabadtéren (és lesz szürkületben világítás), ha esik terembe vonulunk 6 órai kezdéssel.
Akkor jövő kedden veletekkel újra együtt!

szeptember 8. (rendes, évközi kedd)
Piros-Fehér 13:7

Pirosak: Árpád (1), Endre, Sz. Zoli (5), B. Zsolti (3), Gergő (4)
Fehérek: B. Zoli, Lali (2), Gabi, Robi (3), G. Zsolti (2)

A legutóbb megbeszéltek szerint elméletileg fél 6-kor gyülekeztünk a korai sötétedés miatt, ez azonban még nyilván szokatlan volt legtöbbünknek, így némi késéssel ugyan, de mindenképpen korábban tudtunk nekikezdeni az előkészületeknek és a játéknak. Sajnos többen is jelezték, hogy különböző okok miatt nem tudnak jönni, így éppen csak összejött a kétszer 5 fős játékos keret, plusz Reiner Pisti, mint ideiglenes néző-labdaszedő. Megjegyezném, hogy a szombati igen jól sikerült összejövetel többekben –köztük e sorok írójában is- mély nyomokat hagyott, aminek hatásait még most is éreztük  Ettől függetlenül mindenki a szokásos várakozással tekintett a mérkőzés elé. Mivel Árpád és Gergő szüretből érkeztek, így adta magát a „Királyleányka”, mint vezényszó a Pirosaknak, amire a Fehérek egy remek „Irsai”-val válaszoltak. Az első gólra nem sokat kellett várni, a Fehérek egy tetszetős, gyors passzos támadásukat követően zörgették meg az ellenfél hálóját. Ez felrázta a Pirosakat is, vagy hatni kezdett a Királyleányka, igazából mindegy is. Először Árpád talált be, majd Gergő percei következtek. Zsinórban négyet rúgott és ezzel már 5:1-re elhúztak az egyébként jól játszó, csak gólképtelen Fehérektől, akik természetesen nem akarták még veszni hagyni a meccset. Két gól volt a jutalma az igyekezetüknek, feljöttek 5:3-ra. Közben Pistinek mennie kellett, így a labdaszedés a küzdő felekre maradt. Meg kell említeni, hogy a pálya másik sarkába kényszerültünk ez alkalommal, mivel az edzések az eddig szokásos „helyünkön” zajlottak. A lámpaoszlopok cseréje miatt pedig a teljes pálya körbe volt árkolva, így sokszor földalatti munkára kényszerültünk az elrúgott labdák begyűjtésekor az egyik kapu illetve oldalvonal mentén. A derby további részében feltámadt „Esztergom” és „Nagykovácsi” ami Endrét magyarra fordítva azt jelenti, hogy Szegi Zoli és Barócs Zsolti kezdték el szórni a gólokat, ismét tetemes előnyt szerezve a Pirosaknak. A hajrában még meghúzták a Fehérek is, és elsősorban a Lali-Robi-Géczy Zsolti trió vezényletével és góljaival tudtak faragni a szokatlanul nagy különbségből. A fél 8-as lefújáskor már igencsak sötétedett, csúszott a pálya és a szúnyogok is vacsorához kezdtek készülődni. Ezt a „borversenyt” végül 13:7-es pontozással a Királyleányka nyerte az Irsaival szemben (ha ilyen jól sikerül Árpád bora is, akkor nagy baj nem lesz!).
A szolidan sörözős harmadik félidőben megvitattuk a múlt szombati eseményeket, megbeszéltük a most szombati dunafalvi „menetrendet” és Szegi Zoliéktól kaptunk egy meghívást Bajára valamikor az ősz folyamán egy szombati napra, ahol ismét a labdáé és a bográcsé lesz a főszerep. A tanév kezdete miatt Szegi Zolinak valószínűleg egy darabig ez volt az utolsó „fellépése” Sükösdön. Köszönjük a társaságát és a játékát! Méltóképpen búcsúzott…