december 28.

Írta Soós Benő.

Piros – Fehér 5:8

Pirosak: Attila (3), Balogh Zoli, Szegi Zoli, Géczy Zsolti, Cserkész Zoli (2)
Fehérek: Benőke (1), Árpád, Petike (5), Petya, Benji (2)

Egy gyorsan elrepült, időnként kissé nehézkes, döcögős év végén járva ismét elérkezett az évzáró foci és rendezvény ideje. Sajnos többször nem tudtunk összejönni focizni az év folyamán, és egyéb szomorú események is történtek ugyan, de azért sok szép és emlékezetes dolog is gazdagította a csapat életét.

A hagyományoknak megfelelően az alvégiek Attilánál, a fölvégiek és a Bajáról érkezők Benőkénél melegítettek a focira egy kis célzóvíz elfogyasztása közben, a csarnokhoz így már megfelelően felpaprikázott, jókedvű társaság érkezett.

Játékra ugyan nem mindenki jelentkezett (Pisti, Baggio és Tamási Józsi a padról követték az eseményeket), de így is 5-5 fős csapatokat állíthattak össze a választófejedelmek. A szokásos fénykép elkészítése sem maradhatott el, ezután kezdődhetett a derbi. A pirosak a „Viszlát 2024” a fehérek a „Hajrá 2025” csatakiáltásokkal vágtak neki a játéknak. Eleinte úgy tűnt, hogy az idei év a nyerő, a pirosak ugyanis gyorsan, szép gólokat szerezve 3:0-ra megléptek. A fehérek azonban nem akarták temetni a jövő évet, és minden erejüket bevetve a meccs feléhez érve egalizálták az eredményt. A meccs nagyrészét tekintve kiegyenlített, hajtós, szép megoldásokkal fűszervezett játék volt a nézők nem kis örömére (reméljük 😊 ). A hajrához közelítve viszont a fehérek jobban bírták szusszal, valamit Balogh Zoli is kiállni kényszerült néhány percre a műtött térdét eltalált lövés miatt (szerencsére az ijedtség nagyobb volt a bajnál és vissza tudott térni a pályára), így a fehérek fordítani tudtak, és többek között Petike gólerős játékával és Benji évzáró találatával meg tudták nyerni a meccset.

A csarnokból már Lalival kiegészülve sétáltunk fel az Akácba, ahol Cserjés Sanyi is csatlakozott a társasághoz, és Pista bácsit várva megkezdődtek a beszélgetések és a szokásos folyadékpótlás. Amikor Pista bácsi is „befutott”, kezdődhetett a hivatalos része az évzárónak, azonban sajnos Gergő hirtelen jött betegsége miatt nem tudott eljönni, és Pista bácsi sem tudott felkészülni rá, így a hagyományos elnöki beszéd, összefoglaló ezúttal elmaradt. Pisti azért ismertette az anyagi dolgokat, és Cserkész Zoli magára vállalva a „hivatalos részt” néhány fontos dolgot, eseményt megemlített, valamint megemlékeztünk a sajnálatos módon idén is gyarapodott „Égi csapatról”. Az est további része a finom vacsora mellett (amit Attilának és Juci néninek s nagyon köszönünk!) további italokat fogyasztva nagyon jó hangulatú beszélgetéssel telt amíg a bajai különítményt nem hívta a Volánbusz! 😊

Jövőre újra találkoz(z)unk!

Hajrá „Keddi foci” és 2025, na meg viszlát 2024! 😊

December 17.

Írta Balogh Zoltán.

Fehérek - Pirosak 6:6

Fehérek: Árpád, Géczy Zsolti(1), Peti(4), Zolika(1)
Pirosak: B. Zoli, Szegi Zoli(3), Robi(1), Karcsi(2), Pisti

Bizonytalan létszámra tekintettel Balogh Zoli nyolc hónap után játékra jelentkezett. Végül nélküle is meg lett volna a nyolcas keret…
A választást a két “senior”ra bízták. Bajáról jött a friss hír: Barócs Zsolti nagypapa lett, így a Fehérek csapat/csatakiáltása: “Barócs papa!”, míg a Pirosak Zolira:  “Nagy visszatérés!!”

A játék elején Fehérek térfelén volt a labda, beálltak a hatosra. Ezt a védelmet képtelenek voltak a Pirosak feltörni, viszont térfelük így kontrákra adott teret, amit az első harmadban 4:0-val be is húztak.

Fehérek visszahúzódása/zárkózása kezdte meghozni góljaikat is, de a meccs második harmadában csak a különbséget tudták csökkenteni (4:2, 5:3)

Az utolsó harmadra vagy elfáradtak a Fehérek, vagy jól váltottak a Pirosak, folyamatosan felzárkóztak, sőt 5:6-ra fordítottak. Végén egyenlítettek a Fehérek, így született a döntetlen végeredmény.

Az Akácban a folyadékpótlás uniqum körökkel folytatódott. Az évzáró gyülekezéseit illetve a 15 órára a foci időpontját beterveztük. hogy öt órára a Akácban koccinthassunk az év búcsúztatására.

December 10.

Írta Balogh Zoltán.

December 3.

Írta Szegi Zoltán.

Pirosak – Fehérek 14:8

Pirosak: Robi (2), Peti (6), Gergő (2), Sz.Zoli (3)
Fehérek: Karcsi (1), Árpád, G.Zsolti (4), Attila (3), öngólt is vétett valaki (1)

Nehezen és csak kedden, elég későn derült ki, hogy 8 fő játékra jelentkezik, így ezen a kedden lesz foci. A 8 fős létszám miatt a játékidőt 60 percben állapítottuk meg. A csatakiáltások (Mikulás, krampuszok) után lelkesen vetettük bele magunkat a játékba, de hamar rájöttünk, ez a tempó a szokásosnál rövidebb játékidő ellenére sem vállalható végig. Így kissé visszavettünk, de nem eléggé, nagyon elfáradtunk.

Eleinte szoros meccsnek nézett ki, aztán Pirosak lassan felőrölték ellenfelüket és végül magabiztos győzelmet arattak. Ha Roy Wang itt lett volna, bizonyára gyakran csettintett volna a sok remek akciót, megmozdulást és gólt látva. De sem ő, sem más nem foglalt helyet a lelátón.

Az Akácban a sörök hidegek, az unicumos poharak jegesek voltak.

November 26.

Írta Géczy Zsolt.

Piros–Fehér 9-5

Piros: Cserkész Zoli (1), Pisti (1), G. Zsolti, B. Zsolti (2), Benő (2), Árpád, Peti (3).
Fehér: Attila (2), Karcsi (1), Sz. Zoli (2), Gabi, Robi, Gergő.

A Kovács Peti által meghirdetett ünnepi alkalmak okán (ikrek születése és 40. születésnap) rég nem látott létszámban érkeztek labdarúgók a sükösdi sportcsarnokba, és a nézőtér is zsúfolásig megtelt. A csatakiáltások ennek szellemében hangzottak fel (Piros: Villő! Fehér: Bodza!)

A remek iramú mérkőzésen – ami nem kis részben a 13 fős létszámnak, azaz a 3 cserének köszönhető – Karcsi szerzett vezetést a Fehéreknek, de ennyi, a gyors egyenlítést követően végig a Pirosak vezettek, a végén pedig rátettek egy lapáttal, és az egyébként szoros mérkőzést 4 góllal megnyerték.

Az ünnepi őzpörkölt előtt, alatt és után jelentős számú koccintás történt az Akácban, így Peti és a két kis iker minden bizonnyal hosszú évtizedekig jó egészségnek örvend!

A bulvársajtó szerint Roy Wang is a községben járt, de erről most sem írhatok itt többet. Ám alább az eddigi történéseket elolvashatja, aki akarja.
Íme.

Széljegyzet 1.

Roy Wang rossz vonatra szállt, így került abban a helyzetbe, hogy értetlenül pislogott a homályos ablakon kitekintve a poros állomásra. Angolul szólalt meg, mire egy rosszarcú férfi hangerővel pótolva a nyelvi hiányosságokat a képébe üvöltötte: „Ez itt lenni madzsar! Magyarországon vagy banye!” Egy iramban lassú néni, aki a hidegre való tekintettel kardigánt viselt az otthonka fölött hozzátette: ez egy kis falu, nem érdemes leszállni.

Roy Wang értetlenül pislogott, de a fröcsögés után hálás volt a halk hangért, ezért bólintott párat, majd leszállt. Idegenül nézett körbe az idegen helyen, és örült, hogy van nála pisztoly. A templomot látta, meg egy kis fényt, arra indult, kikerülve egy imbolygó alakot. Az ittas arcok felderültek egy pillanatra az új arc láttán, és mivel zakóban volt, azonnal rendeltek egy kört a kontójára. Itt így szokás, mondták az értetlenül pislogó alaknak, aki némán állt a viszonylag büdös helyiségben. A hangulat kezdett ellenségessé válni, ámbár a csapos tette a dolgát, mérte a korsókat meg fél deciket. – Te fizeted! – szólt az új vendégnek, aki értetlenül nézett a kopasz emberre, majd lassan a zakója alá csúsztatta a kezét. Akkor azért már mind érezték: valami nem stimmel.

Géczy Zsolt

Széljegyzet2

Roy Wang rossz vonatra szállt, így került abban a helyzetbe, hogy egy ismeretlen magyar falu peronján találta magát, majd jobb híján a homályban fénylő kocsmába tévedt. Ám amikor az új ember rundját követelték, kis hezitálás után nem a koltot, hanem a tárcát vette elő, általános megnyugvásra. Két decit örömmel ledöntött mindenki a nagy találkozó, s még inkább az ingyen ital okán, ám a kommunikációs zavarok ezt követően sem szűntek meg. A Miképp jutok innen Párizsba kérdésből csak a Párizs szót értették, ennek okán, továbbá a féldecik felhajtása végett egyre vöröslő képpel igyekeztek az őket megvendégelő vendég tudomására juttatni, hogy ez itt nem Párizs. Idáig eljutottak, ámbár Roy Wang is sejtette, hogy nem a leszálló est akadályozza abban, hogy meglássa az Eiffel tornyot. Ekkor elmesélte, hogy ellopták a Winchesterét, és kedvenc fegyvere – súlyos aranyrudakkal együtt – egy nagy faládában érkezett meg Marseille kikötőjébe. Odáig követte a tengeri nyomokat, és egy a többinél is sötétebb kikötői kocsmában Párizs felé irányították. Oda indult, ide ért. Mert, mint tudjuk, rossz vonatra szállt.

A kocsma népe döbbenten hallgatta, többen még inni is elfelejtettek. Pedig egy szót sem értettek.

Géczy Zsolt

Széljegyzet3

Roy Wang rossz vonatra szállt, így került abban a helyzetbe, hogy egy ismeretlen magyar falu peronján találta magát, majd jobb híján a ködben fénylő kocsmába tévedt. Miután több kört bedöntve elmagyarázta a homályba révedő tekintettel poharazó népnek, hogy Párizsba tartott, ám eltéved, ahogy nyoma veszett az aranyrudakat (és a puskáját) tartalmazó ládikónak, távozott a helyiségből. A hajnal didergős volt, az utána óvakodó alak pedig elszánt, és kését markolva követte a peron felé induló idegent. Dollárkötegek és egyéb külföldi pénzek vibráltak a szeme előtt, elszántsága úrrá lett az alkoholmámoron, ám hiába osont alattomban, az olcsó pálinka szaga elárulta közelségét, és Roy Wang nem azért utazott a semmibe, aranyát kutatva, hogy megbökje egy vidéki suttyó. Megállt, mint aki tétovázik, körülnézett a pirkadat szépségét hirdető derengésben, és elégedetten bólintott. Ismét a zsebébe nyúlt, ezúttal nem a tárcáért, és vér fröccsent a súlyos dörrenést követően. Itt járt a halál, és téged talált meg, mondta a földön fekvő testnek a forgótárat pörgetve.

Hangos kopogtatással ébresztette a jegypénztárban bóbiskoló jegyárust, majd lassan mondta az ijedt arcba: Párizsba utazom. Tiket plíz! A vasutas először arra gondolt, elküldi a vérbe a bolondot, ehhez akkurátusan végigsimított tömör bajszán, ám az idegen arcába nézve elbátortalanodott, ezért csak egy erőtlen „Mi van?” kérdésre futotta.

Géczy Zsolt

Széljegyzet4

Roy Wang jegyet szerzett a szendergő pénztárostól, miután ráijesztett, ha nem is Párizsba, de Budapest felé. Az is egy főváros, mondták neki, és ugyancsak sietős volt, miután fejbe lőtte a késsel utána osonó fickót. A faluban azért még sokáig beszéltek róla, legendák kaptak szárnyra, és repültek az égi magasságban, illetve a kocsma plafon környékén. Nagyon magas volt, suttogta valaki. Die Giraffe, erősítette meg a Vasutas, aki jelentős nyugdíjjal bírt, továbbá egy viseletes, de eredeti MÁV zakóval, ráadásul külföldiül is beszélt, ezért tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt. És nagyon erős, tették hozzá, mire a Vasutas bólintott: Der Elefant. És mivel továbbra is rászegeződtek a pillantások megjegyezte: hosszú ujjai voltak, mint egy zongoristának, és amikor a tárcájáért nyúlt, látta a kolt markolatát. Úgy vélte, szinte biztos, hogy fejvadászként dolgozik, az aranyrudak is onnan lehetnek. Ha megtalálja a tolvajt, fejbe lövi, ezzel a suttyóval sem sokat szórakozott itt, méltatta a gyorskezű idegent, aki rossz vonatra szállt, így került a kis faluba, miközben Párizsba igyekezett. Ekkor azonban elcsendesültek, mert a főbe lőtt rabló esete tabu téma volt a kocsmában. Az ajtón kilépve pedig még inkább.