május 25.
Piros - Fehér 3:2
Pirosak: Robi, Endre, Benő, Lali (2), Árpád, Gergő (1)
Fehérek: Gabi, G. Zsolti, B. Zsolti, Peti (1), Pisti (1)
Nézők: Balogh Zoli, Pista bácsi
Véget ért a hosszúra nyúlt böjt! A lehetőségek és a naptár is azt diktálta, hogy a focipályán folytassuk a fél éve megszakadt keddi összejöveteleinket. Bár május vége van, a lelkesedésünk forróságához semmiképpen nem volt mérhető az időjárás - bár száraz, de kifejezetten hűvös, szeles idő fogadott minket. Sebaj, legalább sokáig világos van! Úgy döntöttünk, hogy ha már új „szezon”, legyen új a játéktér is, így az időközben elkészült műfüves pálya kipróbálása mellett voksoltunk. A szélvédett kispadról Pista bácsi és Balogh Zoli figyelték szakértő szemekkel, hogy mennyire viselte meg a kényszerszünet a játékosállomány teljesítményét.
A Reiner Pistit éltető csatakiáltások után megkezdődött az egyenlő felek küzdelmét ígérő összecsapás. Bár a labdaéhség mindenkiben megvolt, azért az elején próbáltuk tudatosítani magunkban, hogy nem vagyunk versenyformánk csúcsán és a legfontosabb a sérülések elkerülése. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a meccs első időszaka meglehetősen eseménytelenül telt, ment a puhatolózás, bemelegítés, összeszokás. Aztán összeállt a kép, egyre több szép támadás és egyéni villanás tarkította a játékot. Már helyzetek is adódtak mindkét oldalon, de a találati pontosság (hiánya) és a kapusok kiemelkedő teljesítményének az okán még mindig el kellett telni nem kevés időnek, mire Lali megtörte a gólcsendet. Innentől kezdve az egyre több szépen kijátszott helyzet, a jó kapusteljesítmények és a meglepően jó játék volt általánosságban a jellemző. A szél is kezdett csendesedni, úgyhogy nem lehet annak a számlájára írni a jéghokis módon felboruló kaput. Az arra szerzett gólt a pártatlan bírók döntése alapján, Pisti születésnapjára való tekintettel nem vettük számításba. Lali ennek ellenére második góljával tovább növelte a Pirosak nem túl megnyugtató előnyét. Itt kell megjegyezni, hogy bár a fent leírtak szerint próbáltunk vigyázni, Robi mégis kiállni kényszerült egy rég húzódó sarokproblémája miatt. A Fehérek érezték, hogy van mit keresniük és egyre nagyobb nyomást helyeztek a Piros védelemre. Ez a taktika bevált, Peti váltotta gólra és tartotta életben a fordítás reményét. A Fehér kapu előtt settenkedő Gergő jókor volt jó helyen, Benő lövésébe ért bele szerencsésen és juttatta egy kis levegőhöz a csapattársakat. A végjátékban egy kapu előtti csetepaté végén Pisti középről megszerezte az ünnepi gólját és egyben beállította a végeredményt.