Augusztus 16.
Fehér – Piros 6:3
Fehérek: Géczy Zsolti, Zoli, Árpád, Benő, Attila (6)
Pirosak: Szegi Zoli, Gabi, Endre, Lali (1), Barócs Zsolti, Petya (2)
A hőségriadót megelőző napon, de hőségben léptünk fűre. Igen, fűre, bár a kis víz és a nagy meleg talán zátony focit indokolt volna. Jövő héten úgy lészen! Most azonban maradt a fű, meg a bogrács a bele valókkal és a kísérőkkel, ami azért alapjaiban határozta meg a mérkőzés hangulatát. Mondhatni, a felvezetés profi volt, ha nem is profi játékosokhoz illő. Szegi Zoli barátunk név- és születésnapi felindulásból bográcsozott, plusz csapatkapitánnyá avanzsált, de jól bírta a kettős terhelést. Annál is inkább, mert a találkozó első harmadának vége felé (vagy ilyesmi) megérkezett Benji, és leváltotta, hogy csatlakozhasson kuktájához, a futballcsukát papucsra cserélő Robihoz. Addig azért történt egy, s más a pályán a zengzetes csatakiáltásokat (Szegi Zoli!, illetve Lecsós tarja!) követően. Például a fehérek elhúztak 3:0-ra, sokáig úgy tűnt, a kettős sípszóig lehúzzák a rolót. 4:0 után azonban izgalmas lett (4:3), de csak egy darabig (6:3). Említést érdemel – sok egyéb mellett –, hogy az ifjú Gruber Attila hintett egy hatost, én pedig, mint csapatkapitány, saját térfelemre korlátozódtam, így alig volt módom parádés cseleket bemutatni, az ellenfél kapuját pedig csak szögleteknél veszélyeztettem (két remek fejessel). Tanári védőjátékomat azért többen, többször megdicsérték a találkozót követő poharazgatás alkalmával, ami némi gyógyírt jelentett.
Történt még, hogy a vidám koccintások hevében, de azoktól függetlenül megbillent a bogrács, illetve a háromláb egyik lába, így a készülő étek zöme padlót fogott. Ám szorgos, ügyes kezek révén sok jó falat visszakerült a bográcsba, majd jó ízűen elfogyasztottuk az újra tervezett, kiváló lecsós szeletet.
A Nap már jócskán alábukott, amikor az indulás szele meglegyintette a legkitartóbbakat is, ennek ellenére kicsit korán értesítette az ünnepelt a fuvarost, aki így kénytelen volt egy csöppet velünk időzni. Azért utóbb csak beültünk az autóba, és szerdára haza értünk. Köszönjük Edina!
Jövő héten zátony és zsíros kenyér!
Jövő kedden Veletek, újra együtt!