Fehérek – Pirosak 6:1

Fehérek: Zolika (1), Benji, Szegi Zoli (1), Géczy Zsolti (4)
Pirosak: Peti (1), Árpád, Robi, Pisti, Barócs Zsolti

A szeptemberi 33 fok a hagyományteremtő nyári szokás folytatására ösztökélt minket, így már a pályára érkezést is egy hideg sörrel ünnepeltük. A kulimunka – bóják, kapuk, labdák kihordása, a pálya kijelölése – után választás, majd csatakiáltások: Kakas pöri! (Fehérek), illetve Duna parti! (Pirosak).

Utóbbi bizonyult hatékonyabbnak, vagy csak a pirosba öltözöttek fogtak ki jobb napot, de az tény, hogy gálázott a gárda. A kaput felváltva őrzők szigorúan védték a ketrecet, és mezőnyben is sokat tettek hozzá. A hat piros és egy szép fehér gólt talán a felettünk köröző motoros repülős is vette, már csak azért is, mert négyet magam vállaltam. (A teljes objektivitás tükrében valamennyi csodálatos volt, pláne a fejes!) Az utolsó percek homályában szorongattak a kitámadó Piroskák, akik a +1 fő (azaz a cserélgetés) révén frissebbek voltak, de hiába. Fölényesen nyert a labda- és magabiztos Fehérek alakulat.

A mérkőzést követően az egyke labdaszedőhöz, Zoli bácsihoz még két Soós legény csatlakozott. Örömmel vettük a hosszú hónapok után felbukkanó Barócs Zsolt bejelentését, miszerint jövő kedden visszatérő kajával lepi meg a csapattársakat.

Utóirat: Legközelebb nem írok ennyit (sem) a meccsről, inkább valami érdekeset.