Fehérek - Pirosak 10:4

Fehérek: Árpád, Gábor(1), Benő(2), Pisti(2), Attila(5)
Pirosak: Balogh Zoli, Barócs Zs., Szegi Z.(1), Tóth R.(1), Géczy Zs.(1), Petya(1)

A tavaszi napéj egyenlőség napján igazi tavaszi, meleg idő fogadott bennünket a tornacsarnokba érkezéskor. Zoltán-nap lévén a bajaiak ezúton is buszon érkeztek. A memóriám nem az igazi, de nem emlékszem arra, hogy belátható időn belül egymást követően két kedden is elmaradt a foci. Most ez történt, de reméljük, hogy sokáig nem lesz hasonló helyzet.

A buzdító kiáltások ("Zoli bá" ill. "pálesz") ezúttal sem maradtak el.
Elkezdtük a játékot, de a bogyó nem volt túl acélos. Pumpánk nem lévén Pisti felajánlotta, hogy hazaugrik pumpáért, de ekkor jött a mentő ötlet, hogy Gergő (még sérült lévén nézőnek várható) hozhatna egy pumpát. Így is lett. A játékszer belső nyomása helyreállt, s innentől már csak a tizenegy játékra jelentkezetten múlt, hogy milyen lesz a derby.

Pirosak jól kezdtek, szép játékok után jó helyzeteik is voltak, de nem tudták azokat értékesíteni. Fehérek elkezdték rúgni a gólokat. Pisti hátulról gyors indítást kapott a bal szélen, befordult középre és szép gólt lőtt. Ezután Benő és Attila is feliratkoztak a góllövő listára. Az eredmény alakulása: 4:0; 7:1; 8:2; 8:4 és 10:4. Benő második góljának lövésekor lesérült, bokája becsődölt (rögtön jól feldagadt, de a kórházba indulás szerencsére elmaradt).

Pisti csak egy rövidet akart játszani, de ehhez képest lőtt két gólt és végig nagyon jól játszott. Időközben Pista bácsi is megérkezett a nézők közé. Balogh Zoli csak a meccs vége felé állt be (lehet, hogy hamarabb kellett volna?)

A három Zoli közül ez alkalommal - már a Fehér Akácban - Balogh Zolit köszöntötte a társaság. A koccintás barackpálinkával (majd később Unicummal) történt, mellé az ünnepelt által saját kezűleg készített pogácsát ettünk. Az egyéb italok fogyasztása közben meghallgattuk Pisti beszámolóját (tagdíj fizetés, a foci idejének növelése a korábbi szintre) és az Elnök nyári focipályás időszakra tett javaslatát (valamilyen összegű bérleti díj ill. költségtérítési összegre vonatkozóan). A bajaiakat a busz elvitte, a sükösdiek pedig lábbusszal ill. kerékpárral közelítették meg otthonukat.

Pirosak – Fehérek 7:6

Pirosak: Sz. Zoli, Pisti, Attila (6), Robi
Fehérek: Peti(4; -1), Cs.Zoli, Petya, Benő (2)
1 néző (Gergő)

Nehezen gyűltünk össze a „tél utolsó focijára”, de végül összejöttünk nyolcan, semmi akadálya nem volt, hogy játszunk egy jót. Hacsak az nem, hogy többen sérülten érkeztek, csak azért vállalták a játékot (testi épségüket sem féltve), hogy létre jöhessen a „keddi foci”. A csapatokat „Pirosaknak” és „Fehéreknek” neveztem el, de lehetett volna rokkantaknak és épeknek is hívni, hiszen a választás és a szerencse szeszélye folytán pontosan így alakult ki a két csapat. És pirosaknál aki talán a legegészségesebb volt, egy blokkolás utáni esés következtében a legrokkantabb lett.

A csatakiáltások („Aljas nyolcas” és „Hamis kilences”) után fehérek játéka tűnt meggyőzőbbnek, el is húztak 3:1-re és 4:2-re is, ezek után 4:4-re hozták fel a meccset „rokkantak”, majd (ekkor már szinte hárman voltak a pályán) 6:6 után bevitték a kegyelem és egyúttal utolsó döfést (gól formájában), ezzel kialakítva a végeredményt.

Pirosaknál kiemelném Attila gólerős játékát és a csapat hősies küzdelmét, amivel a papírformát borították.

Tavaszi zsongás

Fehérek – Pirosak 5:4

Fehérek: Barócs Zsolti (1), Szegi Zoli (2), Petya (1), Benő (1), Zoli
Pirosak: Attila (1), Árpád, Zolika, Gergő (1), Peti (2)

Tavaszi zsongás és zakatoló busz, előbbit háztól a pályaudvarig, utóbbit Bajától Sükösdig élvezhettük, mert igen, ezúttal mindenki buszozott a megyei jogú városból a nagyközségbe, így szokott lenni, ha ünnepi találkozóról van szó. Illetve, ha pláne ünnepről van szó, hiszen minden Keddi foci ünnep (picit). Húshagyó keddre való tekintettel igyekezett senki sem sofőr lenni, és akár a mérkőzést kihagyva is aktív részese lenni a február 21-i találkának. Így esett, hogy míg a sportzsákos emberek lekecmeregtek a helyközi járat lépcsőjén, egy erős páros (Nánai Lali, Géczy Zsolt) tovább robogott észak felé, a nemes cél irányába. A nemes cél az Akác volt, mert megroppant térddel sokkal inkább lehet italozni, semmint, futballozni. Nono, mondhatná Tömörkény valamely hőse, azért az iváshoz is kell a térd, ami az egyenes derék nélkülözhetetlen eleme, de Tömörkényt ismerő emberrel sem a buszon, sem a kocsmában nem tanákoztunk. (Ezt előítéletesen írom, végig tekintve az utazóközönségen, majd az ivó törzsközönségén, reprezentatív felmérés nem készült.)

Lalival így teljes egyetértésben kicsit később, ám a végcélhoz sokkal közelebb hagytuk el a viszonylag büdös buszt, majd sérülésünkhöz mérten serényen lépdeltünk Akácos irányba, majd pedig befele fele. Míg egészen intellektuális beszélgetés zajlott itt, kevés itallal meghintve, addig a sportcsarnokban játszottak az egészéges és éppen ráérő legények. Azt más csak hallomásból tudom, hogy Húsevő kedd! és Cserkész Józsi! csatakiálltással kezdődött a mérkőzés.
Mire befutottunk, kialakult a végeredmény (talán 5:0 után lett 5:4), de láttunk egy remek Gruber szólót, melynek végén a lövést Zoli bácsi hárította, továbbá három olyan, lövéssel záruló Fehér akciót, amikor Árpi bácsi védett bravúrral. Ilyenek ezek a „bácsik”.

A Fehér Akácban már valamennyi érdekelt összefutott, kiegészülve a munkahelyi ártalmak okán elmaradókkal (voltak persze olyanok is, akik még az utolsó napirendre sem értek oda, valamennyien igazolt hiányzók). A csülökpörköltet mindenki igyekezett lehetőségei szerint a legegészségesebb módon és kísérőkkel fogyasztani, ám az Unicum körre már nem maradt idő a Volán embert próbáló menetrendje miatt. Így viszont mindenki épségben és időben ért haza, ez is valami!