Január 30.

Írta Géczy Zsolt.

Pirosak (Sükösd) – Fehérek (Baja) 5-5

Pirosak: Attila (3), Petya (1,-1), Baggio, Bendzsi, Benő (1) – korátlag: 45
Fehérek: Peti (1), Szegi Zoli (1), Géczy Zsolti (1), Barócs Zsolti (1), Zoli – korátlag: 56

Kocsis Ibolyát nem szerették a varrodában, és ő ezt pontosan tudta. Arca mindig sápadt volt, amit még inkább kiemelt egyébként kreol bőre, ezért Holdképűnek csúfolták. Aznap még inkább kitűnt sápadtsága, mert erősen kifestette magát. Szombat volt, egy kicsit lazább munkanap, mint a másik öt. Maga is látta a tükörben, hogy megjelenése némi szólásokra adhat okot, ám merészen lépett az üzembe. Körülnézett, várva a szó-csapásokat, ám elmaradtak a várt gúnyos megjegyzések. Ott volt Józsi is, a nagydarab műszerész, aki szerette a holdat, és szerette a Holdképűt is. Így aztán csönd volt, csak a gépek zakatoltak a maguk megszokott ütemében.

Van tovább is, de ez az írás máshol jelenik meg, mert most a január 30-i futballról kell itten írni. Tekintettel Baja vs. Sükösd elosztásra, vélelmezni lehetett, hogy a tét rányomja a bélyegét a találkozó jellegére. Ennek jegyében valaki a teljes cipőtalpát rányomta a sípcsontomra, de nagyobb baj nem történt. Sőt! Kezdés előtt a bajaiak (Fehérek) csatakiáltása a barátság jegyében harsant: Hajrá Sükösd! A sükösdi (Pirosak) erre reagáltak: Hajrá Baja! Falusi turizmus!

A mérkőzés hevében előfordult egy kis lökdösődés, szócsata és egyebek, kisebb sérülésekkel tarkítva, továbbá foci is volt. Baja rengeteget passzolt, cserében jó ideig egy gólt sem lőtt, míg Sükösd háromszor is beköszönt (3-0). A labdabirtoklási fölény később gólokban is megmutatkozott (3-2), itt aztán beragadtak a felek. A hazaiak tértek magukhoz előbb, legalábbis az eredmény alakulása szerint (5-2), majd jött a kései zárkózás (5-4). Ezen állásnál mondta be a mindenkori hivatalos időmérő, Zoli bácsi: ha kimegy a labda, vége! Így is lett, de a labda nem kiment, hanem bement (5-5). Valahol így volt ez fent megírva, illetve így van itt megírva.