November 26.

Írta Géczy Zsolt.

Piros–Fehér 9-5

Piros: Cserkész Zoli (1), Pisti (1), G. Zsolti, B. Zsolti (2), Benő (2), Árpád, Peti (3).
Fehér: Attila (2), Karcsi (1), Sz. Zoli (2), Gabi, Robi, Gergő.

A Kovács Peti által meghirdetett ünnepi alkalmak okán (ikrek születése és 40. születésnap) rég nem látott létszámban érkeztek labdarúgók a sükösdi sportcsarnokba, és a nézőtér is zsúfolásig megtelt. A csatakiáltások ennek szellemében hangzottak fel (Piros: Villő! Fehér: Bodza!)

A remek iramú mérkőzésen – ami nem kis részben a 13 fős létszámnak, azaz a 3 cserének köszönhető – Karcsi szerzett vezetést a Fehéreknek, de ennyi, a gyors egyenlítést követően végig a Pirosak vezettek, a végén pedig rátettek egy lapáttal, és az egyébként szoros mérkőzést 4 góllal megnyerték.

Az ünnepi őzpörkölt előtt, alatt és után jelentős számú koccintás történt az Akácban, így Peti és a két kis iker minden bizonnyal hosszú évtizedekig jó egészségnek örvend!

A bulvársajtó szerint Roy Wang is a községben járt, de erről most sem írhatok itt többet. Ám alább az eddigi történéseket elolvashatja, aki akarja.
Íme.

Széljegyzet 1.

Roy Wang rossz vonatra szállt, így került abban a helyzetbe, hogy értetlenül pislogott a homályos ablakon kitekintve a poros állomásra. Angolul szólalt meg, mire egy rosszarcú férfi hangerővel pótolva a nyelvi hiányosságokat a képébe üvöltötte: „Ez itt lenni madzsar! Magyarországon vagy banye!” Egy iramban lassú néni, aki a hidegre való tekintettel kardigánt viselt az otthonka fölött hozzátette: ez egy kis falu, nem érdemes leszállni.

Roy Wang értetlenül pislogott, de a fröcsögés után hálás volt a halk hangért, ezért bólintott párat, majd leszállt. Idegenül nézett körbe az idegen helyen, és örült, hogy van nála pisztoly. A templomot látta, meg egy kis fényt, arra indult, kikerülve egy imbolygó alakot. Az ittas arcok felderültek egy pillanatra az új arc láttán, és mivel zakóban volt, azonnal rendeltek egy kört a kontójára. Itt így szokás, mondták az értetlenül pislogó alaknak, aki némán állt a viszonylag büdös helyiségben. A hangulat kezdett ellenségessé válni, ámbár a csapos tette a dolgát, mérte a korsókat meg fél deciket. – Te fizeted! – szólt az új vendégnek, aki értetlenül nézett a kopasz emberre, majd lassan a zakója alá csúsztatta a kezét. Akkor azért már mind érezték: valami nem stimmel.

Géczy Zsolt

Széljegyzet2

Roy Wang rossz vonatra szállt, így került abban a helyzetbe, hogy egy ismeretlen magyar falu peronján találta magát, majd jobb híján a homályban fénylő kocsmába tévedt. Ám amikor az új ember rundját követelték, kis hezitálás után nem a koltot, hanem a tárcát vette elő, általános megnyugvásra. Két decit örömmel ledöntött mindenki a nagy találkozó, s még inkább az ingyen ital okán, ám a kommunikációs zavarok ezt követően sem szűntek meg. A Miképp jutok innen Párizsba kérdésből csak a Párizs szót értették, ennek okán, továbbá a féldecik felhajtása végett egyre vöröslő képpel igyekeztek az őket megvendégelő vendég tudomására juttatni, hogy ez itt nem Párizs. Idáig eljutottak, ámbár Roy Wang is sejtette, hogy nem a leszálló est akadályozza abban, hogy meglássa az Eiffel tornyot. Ekkor elmesélte, hogy ellopták a Winchesterét, és kedvenc fegyvere – súlyos aranyrudakkal együtt – egy nagy faládában érkezett meg Marseille kikötőjébe. Odáig követte a tengeri nyomokat, és egy a többinél is sötétebb kikötői kocsmában Párizs felé irányították. Oda indult, ide ért. Mert, mint tudjuk, rossz vonatra szállt.

A kocsma népe döbbenten hallgatta, többen még inni is elfelejtettek. Pedig egy szót sem értettek.

Géczy Zsolt

Széljegyzet3

Roy Wang rossz vonatra szállt, így került abban a helyzetbe, hogy egy ismeretlen magyar falu peronján találta magát, majd jobb híján a ködben fénylő kocsmába tévedt. Miután több kört bedöntve elmagyarázta a homályba révedő tekintettel poharazó népnek, hogy Párizsba tartott, ám eltéved, ahogy nyoma veszett az aranyrudakat (és a puskáját) tartalmazó ládikónak, távozott a helyiségből. A hajnal didergős volt, az utána óvakodó alak pedig elszánt, és kését markolva követte a peron felé induló idegent. Dollárkötegek és egyéb külföldi pénzek vibráltak a szeme előtt, elszántsága úrrá lett az alkoholmámoron, ám hiába osont alattomban, az olcsó pálinka szaga elárulta közelségét, és Roy Wang nem azért utazott a semmibe, aranyát kutatva, hogy megbökje egy vidéki suttyó. Megállt, mint aki tétovázik, körülnézett a pirkadat szépségét hirdető derengésben, és elégedetten bólintott. Ismét a zsebébe nyúlt, ezúttal nem a tárcáért, és vér fröccsent a súlyos dörrenést követően. Itt járt a halál, és téged talált meg, mondta a földön fekvő testnek a forgótárat pörgetve.

Hangos kopogtatással ébresztette a jegypénztárban bóbiskoló jegyárust, majd lassan mondta az ijedt arcba: Párizsba utazom. Tiket plíz! A vasutas először arra gondolt, elküldi a vérbe a bolondot, ehhez akkurátusan végigsimított tömör bajszán, ám az idegen arcába nézve elbátortalanodott, ezért csak egy erőtlen „Mi van?” kérdésre futotta.

Géczy Zsolt

Széljegyzet4

Roy Wang jegyet szerzett a szendergő pénztárostól, miután ráijesztett, ha nem is Párizsba, de Budapest felé. Az is egy főváros, mondták neki, és ugyancsak sietős volt, miután fejbe lőtte a késsel utána osonó fickót. A faluban azért még sokáig beszéltek róla, legendák kaptak szárnyra, és repültek az égi magasságban, illetve a kocsma plafon környékén. Nagyon magas volt, suttogta valaki. Die Giraffe, erősítette meg a Vasutas, aki jelentős nyugdíjjal bírt, továbbá egy viseletes, de eredeti MÁV zakóval, ráadásul külföldiül is beszélt, ezért tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt. És nagyon erős, tették hozzá, mire a Vasutas bólintott: Der Elefant. És mivel továbbra is rászegeződtek a pillantások megjegyezte: hosszú ujjai voltak, mint egy zongoristának, és amikor a tárcájáért nyúlt, látta a kolt markolatát. Úgy vélte, szinte biztos, hogy fejvadászként dolgozik, az aranyrudak is onnan lehetnek. Ha megtalálja a tolvajt, fejbe lövi, ezzel a suttyóval sem sokat szórakozott itt, méltatta a gyorskezű idegent, aki rossz vonatra szállt, így került a kis faluba, miközben Párizsba igyekezett. Ekkor azonban elcsendesültek, mert a főbe lőtt rabló esete tabu téma volt a kocsmában. Az ajtón kilépve pedig még inkább.