Május 13.

Írta: Soós Gergő, dátum: 2025. május 20..

Pirosak - Fehérek 6:4

Pirosak: Sz.Zoli(1), Peti(2), Árpád, Robi, Bendzsi(3)
Fehérek: Cs. Zoli, Géczy Zsolti(1), Barócs Zsolti(1), B. Zoli, Karcsi(2), Beni
Nézők: Pisti, Lali, Gergő, Beni, Tamási Józsi, Dzsonszti Papa (a kajára Benő is befutott)

Pirosak: “Ponty jó!”
Fehérek: “Boldog névnapot Zolika!”

Ahogy azt Arany János is megénekelte A Walesi bárdok című művében: “Vérszagra gyűl az éji vad”, hisz ínséges öt focimentes hét után a Cserkész Zoli által beharangozott Zoltán napi halászlé megfelelő hívószónak bizonyult az utóbbi időben erősen apátiába süllyedt társaság nagy részének mobilizálására. Szép számmal gyűltek a játékra jelentkezők és a sajnos kényszerből eléggé megduzzadt szurkolótábor is.

A meccs részletezésétől eltekintenék, mivel már több, mint egy hét telt el azóta, illetve az idő nagy részét a füves pálya körüli kocogással töltöttem a mielőbbi visszatérést elősegítendő. Az elmondottak és a néhány elkapott pillanat, valamint az eredmény alapján jó kis derbi lehetett, mely a gólok esése szempontjából a következőképpen alakult: 2:0, 4:2, 4:4.

A lefújás után gyors zuhany, és Zoliéknál megkezdődött a fergeteges harmadik félidő, ahol szinte teljes létszámmal volt jelen a T. társaság. Megérkezésünkkor már javában rotyogott a lé, elkészültéig koccintásokkal és folyadékpótlással telt az idő. A vacsora megkezdése előtt megvolt a szokásos köszöntőbeszéd, melyben nemcsak Zoli névnapjáról, hanem Cserkész Józsiról és sok régi csapattársról illetve összejövetelről is megemlékeztünk, amik ugyanezen helyszínhez kötődtek. A nagyon eltalált halászlé után a kegyelemdöfésről Zoli felesége, Magdi és lánya, Anna gondoskodtak nem kis mennyiségű és csudálatosan finom palacsinta-áradat ránkzúdításával! Próbáltuk férfiasan állni a sarat  jóízű beszélgetések, sztorizások és további poharazgatás kíséretében, többek között Gruber borokkal. Aztán egyszercsak nemhogy késő este, de hűvös is lett és Damoklész kardjaként ott lebegett fejünk felett a szerdai munkanap réme is. Így több részletben bár, de még emberi időben mindenki hazafelé vette az irányt. Jó kis este volt!

Még egyszer köszönjük Zolinak a vendéglátást és - ezúton is - Isten éltesse erőben, egészségben!

Külön köszönet a Hölgykoszorúnak az esemény fényének emeléséért, a finom palacsintáért és a vendéglátásban nyújtott segítségért!